Ez az oldal még szerkesztés alatt van, türelmedet kérem!
A klubvezetőről:
INTERJÚ
NAGY JUDIT – KLUBVEZETŐVEL
(2005.)
NÉVJEGY:
Név: Nagy Judit
Szül: Szolnok, 1970. 01.23. 01:05
Vízöntő – és Kakas
Reiki Mester/Tanár
Szellemgyógyász Tanár
Buddhista oktató
Jucussal évek óta ismerjük egymást, ezért élete és filozófiája nyitott könyv előttem, ez a beszélgetés mégis sok új gondolatot indított útjára bennem és új távlatokat nyitott spirituális fejlődésem előtt.
Ezt kívánom Neked is!
Egy hideg téli napon érkezem az interjú okán a „Belső Út” Ezoterikus Klubba, kicsit bosszankodva az időjáráson, ám rögtön elfelejtem negatív hozzáállásomat, amint meglátom Jucus mindig mosolygó arcát, ahogy meleg ölelésével nyugtázza érkezésemet.
A szobában füstölő illat vár és a buddhista oltáron szokás szerint ott ég a gyertya.
A hangfalakból kellemes relaxációs zene szól és úgy érzem, mintha a zajos város sivatagában egy szeretet-oázisba érkeztem volna.
A szoba tele képekkel, bölcs feliratokkal. Mindent áthat a spiritualitás, szinte kézzel fogható a pozitív energia. A fejem felett tibeti imazászlók, az asztalon egyiptomi szobrok néznek farkasszemet velem, de látok itt Krisnát, Jézust, Ganesát, angyalokat. Érdekes elegye ez a különböző spirituális irányzatoknak, de jól megférnek egymás mellett.
A fotelban Marcipán, a perzsa cica nyújtózkodik, Lucy cica mellette dorombol.
Jucus teával kínál, aztán fél-lótuszba kuporodik és rám mosolyog.
- Mindig olyan nyugalom van itt nálad, hogy csinálod? Az ember úgy érzi, hogy ez itt a Béke szigete.
- Ez azért van, mert ebben a szobában csak jó dolgok történnek, itt meditálok, jógázom és nagyon sok kedves, szeretetre méltó ember jár ide. A zene is sokat számít, egész nap ilyen megnyugtató zene szól, ez segít az embereknek gyógyulni.
A Reiki szimbólumok is közrejátszanak, melyekkel behangolom a szobát. És akkor még nem is beszéltem az angyalokról… Ezek a pozitív energiák összeadódnak. Nem véletlen, hogy innen nehezen mennek haza az emberek.
- Hogy van az, hogy te mindig mosolyogsz, sosem vagy fáradt és rosszkedvű?
- Ez nem teljesen fedi a valóságot, én is szoktam rosszkedvű lenni. Ma is volt egy ilyen periódusom 10:34-től 10:35-ig….
- Bár nekem lennének ilyen egy perces rosszkedveim. Nálam ezek napokig tartanak.
- Ez csak döntés kérdése. Ha már szenvednünk kell, legalább azt válasszuk meg, hogy meddig. Én úgy döntöttem, hogy nálam a rosszkedv maximum egy percig tarthat. Nem kap több időt.
- Ez annyira egyszerűnek látszik.
- Az igaz dolgok mindig egyszerűek. Csak az emberek bonyolítják túl a dolgokat.
- Mesélnél nekünk az életedről és arról, hogyan és mikor kezdted a spirituális utazásodat?
- Úgy érted ebben az életemben? J Ugyanis akkor nem a kezdetektől mondom…
- Nos, ebbe a színdarabba, - a forgatókönyv szerint - 1970. január 23-án szerződtem le.
Egy Nagy Judit nevű leányzó szerepét öltöttem magamra, és most azt játszom, hogy segítek az embereknek gyógyulni és új tudatosságra ébredni.
- Mióta érdeklődsz a spirituális világ iránt?
- Nagy isteni áldásban részesültem 10 éves koromban, amikor sikeresen túléltem a saját halálomat. Vagyis volt egy csodás, semmihez sem fogható halálközeli élményem, és ez már elég korán rányomta bélyegét az életemre. Onnantól kezdve, hogy ez tudatosodott bennem, faltam a könyveket. Reinkarnáció, karma, halál utáni élet, ufók, meditáció – minden érdekelt.
Akkoriban (a 80-as évek elején) azért még nem volt ilyen hihetetlen New Age könyváradat, mint most.
Első spirituális könyvemet a reinkarnációról egy Krisna-tudatú hívőtől kaptam 12 évesen.
Akkor döbbentem rá, hogy mi volt az az élmény, amit átéltem. Nem is tudja milyen sokat segített vele, azóta is hálás vagyok érte!
- Mikor költöztél fel Budapestre?
- 20 éves koromban. Valami rettenetesen húzott Budapestre. Akkor még nem tudtam, hogy mi ez az érzés, de annyira vonzott a város, hogy képes voltam hétköznap munka után felülni a vonatra, feljönni Budapestre, aztán sétáltam egyet a Teréz körúton (akkor még „Lenin körút” volt) és azután szépen visszavonatoztam Szolnokra.
- Ezt nem egészen értem…
- Légy nyugodt, ezzel nem vagy egyedül…
- Akkoriban mivel foglalkoztál?
- Titkárnőként kezdtem el dolgozni, aztán voltam minden: irodavezető, „segítő családtag”, volt díszcsomagoló üzletünk, árultam zoknit a Nagykörúton, fürdőszoba-felszereléseket, élelmiszert, és végül üzletvezetőként be is fejeztem evilági foglalkozásaim sorát.
Most már negyedik éve, hogy csak a spiritualitásnak szentelem az életemet: tanulok és merengek a világ dolgain.
- … és persze gyógyítod és tanítod az embereket.
- Ez csak illúzió. Nem tartom magam gyógyítónak. Én csak segítek. A gyógyulást ők hozzák létre a testükben. Tanítónak sem érzem magam. Én sokkal többet tanulok az emberektől, mint ők tőlem. Ezért csak én mondhatok köszönetet nekik.
- Tudom rólad, hogy sokféle tanfolyamot és iskolát elvégeztél, még felsorolni is sok, de említenél néhányat?
Nem az a lényeg, hogy ki mennyi iskolát, tanfolyamot végez el, vagy hogy hány könyvet olvas ki. Ettől senki sem lett bölcsebb, maximum telerakta a fejét lexikális adatokkal. Én a lexikonokat a polcomon tartom. A bölcsesség ott kezdődik, hogy nem hurcolod őket magaddal. Én csak azt tudom, hogy mikor melyik könyvhöz kell nyúlni…
Persze azért a könyvek nagyon hasznosak, én is imádok olvasni, de ha nem ülteted át őket a gyakorlatba, akkor csak ülnek a válladon és cipelheted őket halálodig.
Ha pedig átülteted, akkor szépen kicsíráznak és fejlődésnek indulnak.
Azért nem árt néha meglocsolni őket…
Számomra ilyen a reiki, a szellemgyógyászat, a pszi-sebészet, az angyalokkal való kommunikáció, és ami most a legfontosabb számomra: a buddhista gyakorlatok és a jóga. A többit nem locsolom már ennyire…
- Jól tudom, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Buddhista Egyetemre jársz? Hány éves ez az iskola és hány éved van még?
- Az iskola 3 éves, én pedig idén végzem az utolsó évet – legnagyobb bánatomra. Nagyon szeretem ezt az iskolát, rengeteget tanultam, és igazán kitűnő tanáraink vannak, igazi Mesterek és közben haláli jó fejek!
Az osztályuk pedig páratlan a maga nemében, nagyon szeretjük egymást és iskolán kívül is sokat találkozunk.
- Mi leszel ha elvégzed?
- Gyakorlatilag semmi. Elvileg „Dharma oktató”, -vagyis a buddhista tanok oktatója,- de ezzel itt nem sokat tudsz kezdeni. Persze nem is ez volt a cél. Azért járok ide, mert ez volt az a hely, ahová amikor először beléptem azt éreztem: otthon vagyok. Ez ma is így van. A tanárok öleléssel fogadnak, és mindenki tegeződik mindenkivel. Csodálatos energiák cserélnek gazdát!
- Buddhistának vallod magad?
- Igen is, nem is. Kaptam buddhista beavatásokat, letettem a bodhiszattva fogadalmat és igyekszem eszerint élni. Ez persze nem jelenti azt, hogy szemellenzős lettem. Sőt! Azt hiszem a buddhizmus igazán rányitotta a szememet a világra. Minden vallásnak megvan a maga értéke – én ezeket kimazsolázom, és alkalmazom.
Szimpatizálok a Krisnásokkal, szívesen olvasok hindu könyveket, és Jézus szavait legalább annyiszor idézem, mint Buddháét. Érdekelnek az ősi kultúrák, Atlantisz legendája, az egyiptomi és maya piramisok, a sámán gyógyítások és rituálék.
Lehet, hogy ez az egyveleg sokaknak nem tetszik, de számomra ez nem okoz gondot, hiszen minden ugyanarról szól: a szeretetről és a módszerekről, mellyel megélhetjük a szeretetet.
- Hogy néz ki egy napod?
- Kösz, nagyon szép fényes és ragyog!
Komolyra fordítva a szót: felkelés után napi leborulások, napi mantrák, jóga, meditáció, - aztán indul a nap, mikor mivel azaz inkább kivel. Jönnek gyógyulni, tanulni, beszélgetni. Aztán este 9 után már csak magammal foglalkozom. Ilyenkor írom a gondolataimat, verseimet, meditálok és tanulok. Ez eltart úgy hajnali 1-2-ig, aztán zárul a (más)nap.
- Mikor alakult a klub és milyen célból?
A klub pontosan 2001. szeptember 28-án alakult abból a célból, hogy szellemi táplálékot nyújtson az útkeresőknek, valamint gyakorlási és fejlődési lehetőséget a már úton lévőknek.
Az ötlet abból indult ki, hogy amikor reikis lettem, nem tudtam hol és kivel gyakorolni, ezért a fejlődésem néhány hónapig szolíd kétségbeesésben kereste önmagát. Azután találtam egy közösséget, ahol hasonszőrű barátainkkal közösen gyakoroltunk, meditáltunk és megvitattuk az ezoterikus világ dolgait.
Amikor reiki tanárrá „cseperedtem”, úgy gondoltam, lehetőséget kell biztosítanom leendő tanítványaimnak arra, hogy legyen egy hely, ahol heti egy alkalommal összejöhetünk, megvitathatjuk kérdéseiket, elmesélhetjük egymásnak spirituális élményeinket és a közös gyakorlásban új tapasztalatokkal gazdagodhatunk.
Először béreltünk egy helyiséget, ahol a bérleti díj miatt belépőt kellett kérni, de még így sem jött össze a fele összeg sem. Sokáig saját zsebből fizettem a maradékot, aztán amikor már alig jött el valaki, az egész csöndes kudarcba fulladt.
Így lett aztán saját otthonunkból a „Belső Út” Ezoterikus Klub, mely minden pénteken családias környezetben, ingyenesen várja a gyógyulni és tanulni vágyó útkeresőket.
Általában 8-10 fő jön össze egy alkalommal, de volt már olyan, hogy 23-an és olyan is, hogy 1-en voltunk…. (ezek a beszélgetések voltak mindig a legérdekesebbek!) J
Természetesen a klub alapötletében nem csak a reiki szerepelt, hanem bármilyen olyan ezoterikus vagy spirituális praxis, ami Isteni Önvalónk felismerésére, ezzel önmagunk és mások felemelésére irányul.
Szoktunk közösen reikit küldeni vagy mantrákat mondani beteg ismerőseinkért, éhező gyermekekért, vagy éppen gyógyítjuk a Földet. Ezek rendkívül meghitt pillanatok, sokszor együtt sírunk és nevetünk. Ezekért a pillanatokért érdemes csinálni.
Tavasztól őszig minden héten egy alkalommal közösen jógázunk a Népligetben, melyhez szintén bárki csatlakozhat.
Nyaranta közös kirándulásokat szervezünk a Budai hegyekbe és Pilis csodálatos erdeibe – sőt sok esetben ha a résztvevőknek is tetszik az ötlet, még reiki tanfolyamokat és beavatásokat is tartunk a természetben (ezek duplán életre szóló élmények..!)
- Mi a legfontosabb számodra
Az, hogy mosolyt varázsoljak az olyan arcokra, mint amilyen a tiéd volt, mielőtt beléptél ide…
- Miért csinálod ezt az egészet?
- Talán, mert megtehetem…
- Én csak azt látom, hogy reggeltől estig jönnek hozzád az emberek – velem az élen – és te fáradhatatlanul tartod a tanfolyamokat és kezeled őket még hétvégén is. Honnan ez a sok energia benned?
- Az energia végtelen, - ezt Te is tudod,- csak rá kell csatlakozni a Forrásra. Az erőmet a meditációból nyerem. Néha aludni is nehezemre esik, elpazarolt időnek érzem.
- De mi motivál?
- Egyszerűen csak szeretem az embereket. Ez éppen elég.
- Mit javasolsz azoknak, akik még csak most kezdik spirituális útjukat?
- Először is bocsáss meg mindenkinek, beleértve önmagadat is. Aztán szeress mindenkit, beleértve önmagadat is. Ha ezt megteszed a világ összes kincse a Tiéd. És akkor rájössz, hogy nincs kincs, és nincs kincskereső sem. Csak egy dolog van: a szeretet. Az összes többi illúzió.
Túl közhelyes? Ezért könnyű elmenni mellette, és ezért nehéz megvalósítani. De ez még nem jelenti azt, hogy lehetetlen.
- Tavaly megjelent egy verses lemezed, egy kis verses füzettel. Mióta írsz verseket, és honnan jött a CD ötlete?
- Első verseimet még az általános iskolában írtam. Többnyire matek órán szállt meg az „ihlet”, így nem volt annyira unalmas az óra. Az osztályon körbementek ezek a versek a pad alatt, és mindig lehetett látni, hogy éppen hol tart… Ezek csupán pár soros humoros szösszenetek voltak, egy éppen odaillő dologról, a tanár csodás virágmintás gallérjáról, vagy az ablakrésbe szorult légy küzdelméről. Ezek a versek persze csak akkor és ott voltak érdekesek, és örökre a feledésbe merültek.
Később kezdtem komolyabb verseket írni, általában a világ miértjeit és hogyanjait firtattam – és teszem ezt ma is.
A verseskötetben megjelent és a CD-n hallható versek már egészen mások. Ugyanis ezeket nem én írom, hanem angyali úton érkeznek hozzám. Én csak lejegyzem őket, és finomítok rajtuk. De az alapötlet mindig „fentről” jön. Ezért nem érzem azt, hogy ezek az „én” verseim. Ha elolvasod, vagy meghallgatod őket, te is érezheted, hogy ez nem lehet egy egyszerű ember műve. Sosem tudnék ilyen verseket egyedül írni. Miután nem érzem őket „saját gyermekeimnek”, ezért bátran ki merem mondani, hogy csodálatosak és nagy igazságokat hordoznak.
Az összes versnek spirituális mondanivalója van, és amikor leírom őket én magam is elgondolkodom rajtuk.
Ugyanakkor ezek a versek nem ugyanarról a „helyről” érkeznek. Sokszor érzem, egy vers leírása után, hogy ez most más forrásból érkezett. Más a stílusa, más érzeteket kelt.
Rendkívül hálás vagyok az angyaloknak, hogy engem választottak ki arra, hogy ezeket lejegyezzem.
Ez azért is érdekes, mert nem igazán vagyok „versrajongó”. Vannak csodás versek, ez tény, de sokan hoznak hozzám olyan verseket, melyek tele vannak depresszív és negatív gondolatokkal. Az ilyenektől az embernek elmegy az életkedve.
Mi a jó abban, hogy ha én rosszkedvű vagyok, akkor ezt versbe foglalom és odaadom másoknak, hogy „neked se legyen jobb”? Az jó, ha kiírod magadból, mert ez segít neked, hogy jobban ráláss a problémáidra, de szerintem nem feltétlenül kell ezeket mások orra alá dugni.
Én az olyan verseket szeretem, amelyek tanítanak, ráébresztenek valamire, vagy felvidítanak, és reményt adnak. Erre törekszem én is.
A CD tulajdonképpen majdnem olyan, mint egy vezetett meditáció. Csodálatos relaxációs zenék hallhatók a versek alatt, melyek segítenek az ellazulásban. Leginkább fejhallgatóval érdemes hallgatni őket, és közben a hozzá mellékelt füzetben követni lehet a verseket.
- Mikor kezdtél el az angyalokkal kommunikálni?
- Ők mindig is beszéltek hozzám, ahogy mindenki máshoz is beszélnek, csak nem vagyunk képesek meghallani őket. Nekem is kellett egy kis idő, amíg rájöttem, hogy melyek azok a gátak bennem, amit félre kell tennem, hogy hallhassam őket.
Nem olyan nagy dolog ez, bárki képes rá, aki egy kicsit is nyit feléjük. Rendkívüli lények! Boldogan segítenek mindenben, csak kérnünk kell. De ha nem is kérjük…?
- Tudom rólad, hogy vegetariánus vagy és rendszeresen jógázol. Mióta élsz így és mi vezetett erre az útra?
- Kb. 3 éve vagyok vegetariánus. Nem buddhista meggyőződésből döntöttem így, hanem mert nagyon szeretem az állatokat és egyszerűen nem szeretném megenni a barátaimat.
Ezen kívül sokkal könnyebben megy a meditáció, a reikizés az angyali kommunikáció mióta nem terhelem hússal a szervezetem. Persze ezt is okosan érdemes csinálni, remek húspótló készítmények vannak. Ennek ellenére senkit sem fogok rábeszélni, hogy ne egyen húst, hogy ne dohányozzon és ne fogyasszon alkoholt. Ez mindenkinek az egyéni döntése, és én tiszteletben tartom.
A jógázást kb. 5 évvel ezelőtt kezdtem. Először csak az „öt tibeti” rítust csináltam, aztán elkezdtem járni rendszeres jóga foglalkozásokra. Remekül érzem magam a gyakorlatok után, és hajlékonyabb vagyok ma, mint 15 éves koromban voltam. Ha kihagyok egy-két napot úgy érzem magam, mint aki 20 évet öregedett. Mióta tudom ezt, nem hagyok ki egy napot sem.
- Kik azok az emberek, akikre felnézel, vagy akiktől sokat tanultál?
- Nagyon hosszú lenne a lista, ha mindenkit meg szeretnék említeni. Nagyon sok embertől tanultam és tanulok folyamatosan. Akit leginkább mesteremnek tartok, az Laár András, az egyik legnagyszerűbb ember, akivel valaha találkoztam. Nagyon szeretem az eszmefuttatásait, ahogy humorba ágyazza a legbölcsebb gondolatokat.
Sokat tanulok tőle, igazi élő példakép a számomra és szerencsés vagyok, hogy hetente egyszer együtt tölthetek vele néhány órát. Csodálatos közös énekléseket és szertartásokat csinálunk, nagyon felemelő.
De említhetem az egyetemi tanáraimat Farkas Lőrinc Imrét és feleségét Ibolyát, dr. Újhelyi Tibort, Varga Tibort, Migray Emődöt, Szlamka Pétert, hogy csak pár nevet említsek (elnézést azoktól, akiket kihagytam, ők is éppen ilyen fontosak, de hosszú lenne a sor).
Ugyanakkor sokat tanultam olyan emberektől, akiknek előadásait szoktam itt-ott meghallgatni: Müller Péter, Balogh Béla, Tar Bence, Dr. Parádi József, Dúl Antal – és még sorolhatnám.
Számtalan olyan név is akad, akiknek a könyvei sokat jelentettek számomra, de ez már tényleg végeláthatatlan sor.
A legtöbbször azonban azoktól az emberektől tanulok, akikkel nap, mint nap találkozom: például Tőled, a barátaimtól, az utca emberétől, az útkeresőktől és azoktól, akik ellenségesen viselkednek velem. Hiszen tudjuk, ők a legnagyobb tanítók. Általuk tanulunk türelmet, kitartást, és helyes szemléletet. Csak hálás lehetek nekik, ha megpróbálnak kihozni a sodromból.
- Ha jönne egy jótündér és kívánhatnál hármat, mit kívánnál?
- Csak egyet: minden lény megvilágosodását.
- Magadnak nem kívánnál semmit?
- Ezt mind magamnak kívántam.
- Végezetül mit üzensz az olvasóknak?
Ha a karma törvényén keresztül nézed a világot, minden sokkal egyszerűbb. Tudatosítsd magadban, hogy amit adsz, azt kapod vissza. Nem azért érdemes jót cselekedni másokkal, mert minden bölcs ezt mondja.
Hanem azért, mert ez az út vezet arra a tudatossági szintre, amit mindig is kerestél.
A Nirvána nem az égben van, és nem is a talpad alatt, hanem benned. Csupán fel kell ismerned, és máris bent vagy. Ez a „belső út”.
Elgondolkodva köszönök el és tudom: megint van pár dolog a tarsolyomban, amit meg kell emésztenem. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy, ha segítségre van szükségem, Jucushoz bármikor eljöhetek, mert ő arra tette fel az életét, hogy segítsen.
Hazafelé a metrón nézem az arcokat: szomorúságot, ijedtséget és mogorva pillantásokat kapok vissza. Ezeknek az embereknek is csak arra lenne szükségük, hogy valaki felnyissa a szemüket, és még csak nem is sejtik, hogy a közelben van egy hely: a „Belső Út” Ezoterikus Klub.
Nézem a szomorú, olykor dühös arcokat és tudom, ha Jucus ülne itt, ő csodálatosnak és szeretetre méltónak látná őket. Remélem, egyszer nekem is sikerül…!
2005. november
Jagicza Erika
Reiki Mester