Nagy Jucus spirituális versei:
A pillangó
Az élet parányi moccanása,
lepkeszárnyak halk surranása,
minden egyes lüktető pillanat,
hatalmas erő, mely örökre megmarad.
Meglibben egy csöppnyi szárny,
elsuhan egy könnyű árny,
s közben a Föld másik felén,
megindul a hó, a hely tetején.
Maga alá temet ezernyi életet,
az az egy mozzanat, mi egy lepkét éltetett.
Istené a mozdulat, s Ő maga a moccanás,
Ő a lét, s a nemlét, és Ő az ellobbanás.
Isten a csend, s övé a koppantás,
ha nincs a sötétségben is Ő,
nem létezne ragyogás.
Isten a gondolat, s övé az elgondolás,
hogy ki ezt olvasod
Ő vagy - senki más.
Budapest, 2004. febr. 9.
Az Ég köpenye
Tengerkék óceán, habja hófehér,
a láthatárnál amott, az ég is beleér.
Belemártja kéklő karját, a hűsítő habokba,
köpenyén a csillaglények tündökölnek ragyogva.
Átöleli lágyan az óceán angyalát,
ráadja a köpenyét, mint egy puha pongyolát.
Kinyílik a tenger szeme, s felnéz az égre,
tudja, hogy ki öleli, az ő égi testvére.
Hullámai felnyúlnak és visszaölelik az eget,
a cseppek között felragyog a Teremtő Szeretet.
Testvérét látja minden kis csillaglényben,
s az ég is így néz, a cseppekre a fényben.
Felismerik egymást, ahogy nekünk, embereknek kell,
hogy egy a tenger az éggel,
s mi egyek vagyunk a Mindenséggel.
Figyelj, s érezd, hogy téged is átölel ma még,
ahogy rád teríti csillagköpenyét az Ég.
Budapest, 2004. júli. 28.
Az adomány
Amikor úgy érzed, mindenki ellenedre tör
s barátaid ellenséggé válnak
Amikor azt látod, hogy bezárul a kör
s reményeid gúnyos táncot járnak.
Amikor az, kiben bíztál, arcodba nevet
s porba hull, miért eddig küzdöttél
Amikor összeroskad lelkedben a szeretet
s elmúlni, meghalni szeretnél.
Akkor figyelj jól, hisz ajándékot kaptál
és pont attól, kinek pofonokat osztottál.
Elfogadni lehet, hogy okoz még nehézséget,
amikor a jótevőben felismered ellenséged.
Ő az, ki tudatlanul eléd rakta kincsét,
hisz általa kóstolhatod a türelem gyümölcsét.
Nélküle nem fejlődnél, ugye már felismered
az adományt: hogy ellenséged a legnagyobb Mestered!
Budapest, 2003. aug. 18.